Egy világ halála

Egy világ halála

Ma, amikor felkeltem úgy gondoltam, hogy ez a nap is olyan lesz, mint a többi.

Hát nem olyan lett.

Azt hallottam valahol, hogy azok a napok lesznek igazán különlegesek, amelyek teljesen átlagosan indulnak: felkelsz, elvégzed reggeli teendőidet, elbuszozol a munkába, dolgozol és a nap folyamán, vagy a végén beüt valami. Valami, ami akár lehet jó is, lehet rossz is.

Na hát nekem beütött ez a valami, és naná, hogy tönkre tette a napomat!

Reggel felkeltem, elvégeztem reggeli teendőimet, elindultam a munkahelyemre.
Nyugodtan sétáltam az utcán – magamat meghazudtolva, buszozás helyett (Még ilyet!) – a téli hideg az arcomba csípett, a sálamat az államra igazítottam, hogy legalább azt védjem a hidegtől.Kis híja volt, hogy odaérjek a munkahelyemre, csak egy zebra választott el tőle.

Csend volt, így nem néztem szét, gondoltam, hogy nem jön semmi.

Tévedtem.

A következő pillanatban már csak azt láttam, hogy a busz, amin ülnöm kellett volna, felém tart, majd elsötétült minden.

Képes volt épp Ez a busz tönkre tenni a napomat, egy világ halt meg bennem!

2010. 08. 04. Szerda

---

Sajnos a tabulátor itt nem működik, pedig azzal jobban néz ki, enterrel oldottam meg a dolgot, remélem nem lett nagyon széthúzva a folytonosság, és így is élvezhető:)

Egypercesem. Állítólag – bár én annyira nem vagyok biztos benne –, kicsit Örkényes beütése van, de ezt döntsétek el ti! A békéscsabai Ifjúsági Ház Művészeti Olimpia nevezetű egy hetes Alkotótábora alatt készült, enyhe erőszakos ráhatással volt rám Elek Tibor (a Bárka – irodalmi folyóirat – kritikusa) és Farkas Wellman Éva (író, költő).
Az volt a feladat, hogy találjunk ki egy olyan címet, ami sokat sejtet, majd írjunk rá egy egyperces novellát, aminek a végén a cím szerepel csattanóként.

Még volna mit fejlődnöm szerintem, bár saját alkotásával az ember mindig elfogultabb :)